Lövétei Lázár László – Farsang után
Lövétei Lázár László lírai munkássága az 1990-es évek közepétől alakul. Már első könyveinek bírálói is felismerték hangjának egyediségét. Az indulásnál érezhető volt, hogy ez a lírai beszédmód az unalom, a semmittevés alappozíciójából a nyelv segítségével hozza létre azt a lírai szövegteret, ami az alapattitűd deformálásával, a nyelvi erudíció segítségével építi fel önmagát.
Lövétei lírája a formagazdagságon alapul, a klasszikus időmértékes formákat előszeretettel tölti meg újabb tartalommal (alkaioszi, szapphói, aszklepiadészi versszakok, bukolikus költészet). A régebbi költészetének versformái tehát nem az archaizálás irányába mutatnak, hanem egy 20-21. századi perspektíva szerep- és léthelyzeteinek új, érvényes megszólalásait teszik lehetővé. A lírai hagyománnyal (mindenekelőtt Ady Endre, Arany János, József Attila) intenzív párbeszédet folytató versekben a játékosság, a paródia helyén egyre markánsabban körvonalazódik és ölt alakot egy töprengő, intellektuális költő, akinek a saját, autentikus beszéd feltalálásához, a saját program kereséséhez a lírai elődökkel folytatott, jelölt és jelöletlen párbeszédek éppúgy hozzátartoznak, mint az alanyiság, a privát létezés sokszor fájdalmasan tragikus versbe transzponálásai. Ez a tereket és időket egybenyitó költészet az általa érvényesnek gondolt hagyomány révén szilárd talajra lelt; Lövétei költészete egyre érettebb, tapasztaltabb versekben mutatja fel a költői program megvalósulásának eredményeit.
A könyv ingyenesen letölthető az alábbi linkekről: