Szántai János: Az igazi meg a márványelefánt
Ha beszélgetéskor valamit
CSAK ÚGY mondok,
esetleg egy-s-mást
rejtegetek,
ágat a lombok,
a Márványelefánt
leint (Óvva!):
– Doktor! Ködösködsz,
mert jobb nem jut kobakodba.
Hasonló párbeszédekből helyenként igen kevés, máshol jelentősebb alakítások útján jöttek létre az esetenként függő, máskor lezárt játszmák, történetek. Meg lehetett volna írni ezeket a történeteket a kispróza eszközeivel is, viszont abban az esetben elveszett volna az a folyamat, amelynek során a történet tuajdonképpen létrejön. A párbeszéd forma folyamatos feszültséget teremt a két beszélő által meghatározott térben, ugyanakkor élő, emberközeli. Tematikája szorosan kapcsolódik a személy/gyermek érdeklődési köréhez, hiszen ha nem így lenne, létre sem jöhetne a párbeszéd.
A könyv ingyenesen letölthető az alábbi linkekről:
Lövétei Lázár László – Farsang után
Lövétei Lázár László lírai munkássága az 1990-es évek közepétől alakul. Már első könyveinek bírálói is felismerték hangjának egyediségét. Az indulásnál érezhető volt, hogy ez a lírai beszédmód az unalom, a semmittevés alappozíciójából a nyelv segítségével hozza létre azt a lírai szövegteret, ami az alapattitűd deformálásával, a nyelvi erudíció segítségével építi fel önmagát.
Lövétei lírája a formagazdagságon alapul, a klasszikus időmértékes formákat előszeretettel tölti meg újabb tartalommal (alkaioszi, szapphói, aszklepiadészi versszakok, bukolikus költészet). A régebbi költészetének versformái tehát nem az archaizálás irányába mutatnak, hanem egy 20-21. századi perspektíva szerep- és léthelyzeteinek új, érvényes megszólalásait teszik lehetővé. A lírai hagyománnyal (mindenekelőtt Ady Endre, Arany János, József Attila) intenzív párbeszédet folytató versekben a játékosság, a paródia helyén egyre markánsabban körvonalazódik és ölt alakot egy töprengő, intellektuális költő, akinek a saját, autentikus beszéd feltalálásához, a saját program kereséséhez a lírai elődökkel folytatott, jelölt és jelöletlen párbeszédek éppúgy hozzátartoznak, mint az alanyiság, a privát létezés sokszor fájdalmasan tragikus versbe transzponálásai. Ez a tereket és időket egybenyitó költészet az általa érvényesnek gondolt hagyomány révén szilárd talajra lelt; Lövétei költészete egyre érettebb, tapasztaltabb versekben mutatja fel a költői program megvalósulásának eredményeit.
A könyv ingyenesen letölthető az alábbi linkekről:
László Noémi – Élni és halni
László Noémi az 1990-es évek közepén induló Előretolt Helyőrség szerzői törzsgárdájának egyik legérdekesebb figurája volt. Költészete már akkor is, a múlt század kilencvenes éveiben keresztül-kasul kilógott az akkor új erdélyi mainstreamnek nevezhető palimpszesztikus, a legjobbnak vélt hagyományokhoz (Villon, Rejtő, József Attila) a rekurzivitás igényével visszatérő transzközép lírai alkotói közül. Szövegképzését kezdetektől fogva következetesen alakította, amelynek eredményeképpen mára letisztult, összetéveszthetetlenül egyéni hangú, elismert lírikussá érett.
Verseiben lágy hangoltságú, finom gesztusokkal él. A hatások, amelyek érték és érik, inkább jelöletlen, alig felismerhető intertextusokként folytatnak dialógust, ami éppen jelöletlenségéből fakadóan nem zavaró: az autentikus megszólalás előnyére és nem rovására érvényesül. László Noémi költészetében a saját lírai beszéd kialakítására tett erőfeszítés látványos, nagy, teátrális gesztusai helyett a megszerzett élettapasztalat versbe íródása zajlik.
Nagy figyelmet és koncentrációt igénylő líra az övé, hiszen a felszín mögött kidolgozott mélystruktúra vár az olvasóra. Ezeknek a verseknek elég időt és teret kell szentelni; a mozzanatok, az árnyalatok, a leheletfinom elmozdulások, az apróságok iránti fogékonyság mind nagy figyelmet és fegyelmet igényel: alkotótól és olvasójától egyaránt.
A könyv ingyenesen letölthető az alábbi linkekről:
Farkas Wellmann Endre - Morfondír a folyóparton
Farkas Wellmann Endre költészete a múlt század kilencvenes évtizedének közepétől kezdődően formálódik. Hangja, egyénisége a kezdetektől magán hordozta azt a karcos, sokszor önmagával szemben sem kíméletes (itt: kegyetlen) attitűdöt, amit nem lehet egyszerűen hozzáállásnak nevezni. Benne állás ez; akár a hagyományokat összeütköztető, újonnan kimetszett éderek szilánkos, éles határfelületeire, akár a költészet általa legjobbnak tartott, követendőnként megerősített helyeire, vagy éppen meghaladhatónak, elhanyagolhatónak ítélt peremvidékére tévedünk. Akár jelölt, akár jelöletlen, ez a lírai beszéd meg sem próbál eltekinteni az európai szellemi hagyománytól; a biztos alapzat azonban a versírás folyamatában relativizálódik, s ezeknek a töréseknek mentén szerveződik az immár áthagyományozott, fel- és megidézett, sajáttá tett újkori tapasztalat.
A könyv ingyenesen letölthető az alábbi linkekről:
Karácsonyi Zsolt - Szabadnap
Karácsonyira a korai kötetektől jellemző a maszkok, alteregók, (költő)szerepek felvétele és állandó cserélgetése, a világ- és magyar irodalmi hagyomány mozgatása, újraírása. A hagyományokhoz való kapcsolódást, az irodalmi tér és idő kiszélesítését a mitológiai utalásokon túl Arany-, Ady-, Babits-, Kosztolányi-, József Attila- vagy éppen Kafka-allúziók, motívumok versbe szövése jelzi. Költészete az összetartozások és elkülönülések, a határhelyzetek dinamikájára épül. Az állandó mozgást és mozgalmasságot az állandóság keresése dinamizálja, az ellentétek feloldása mindazonáltal elmarad. A lét és létezés, a szellemi és anyagi világ lényegének és történéseinek különbsége hol ironikus hangoltságban tűnik föl, hol a görög tragédiákhoz, a fausti világképhez, Eliot Átokföldjéhez hasonlóan a profanitás és szakralitás, a valóság és a látszat között feszülő szakadékot jelző metafizikus képekben.
A könyv ingyenesen letölthető az alábbi linkekről: