Bábelgép (nyomtatott)
Mészáros Urbán Szabóideálisan súlyozott (értsünk ezen ritmust, központozást/ mondatrészarányt, lélegzetre való olvashatóságot, hangtani illeszkedést stb.) mondatai egy pillanatig sem engedik belekényel-mesedni az olvasást valamely már ismert (a fenti nevekkel is fémjelezhető) módusz újraélésébe.Sokszor űzött, felfokozott retorikája inkább arra utal, hogy e néhány világ előszobája is lehetett valami ismeretlennek, ami felé az eddig megjelent két könyv szövegei gravitálnak. Emberileg-biológiailag legtöbbször elviselhetetlen környezetekben bukdácsolnak, viharvertkednek a novellák szereplői, hogy végül még a sejthetőnél is különösebb világlehetőségek határára érjenek: „És Herva […] vékony kezében szalad, cikázik a vonó, paripa-ujjai alatt rezdül a húr, és a rezgés tovaterjed a világban, ahol folyton átjárók nyílnak, odalent pedig Debrah, Issos és Somorra lángokban áll.” (Városok lángolnak alattunk). Itt (már csak az átjárók miatt is) be kell kapcsolnunk egy látszólag irodalmon kívüli szempontot, ami a világunk észlelhetőségének elbizonytalanodásából, a percepciót magát feltételező tagoltság felbomlásából ered. A XX., és immár XXI. századi természettudomány következtetései azért élnek velünk ebben a furcsa, egyidejű egyidejűtlenségben, mert olyan – talán túlságosan is különös – világlehetőségeket tárnak fel, melyekkel (még?) nem mer(het)ünk közösen, egyszerre szembenézni.
(részlet Mócsai Gergely kritikájából)