Bábelgép (e-könyv)
Legyen világos: Mészáros Urbán Szabó Gábor (MUSZG) prózagyűjteménye nem a valós világot mutatja, legalábbis nem azt, amit annak gondolunk – parabolákat épít. Varázsgömböket ad olvasója kezébe, amelyekben mégis a létező ember arca tükröződik: félelmeink, vágyaink.
Valami történik velünk – valami érthetetlen, de elmesélhető. A próza ott kezdődik, ahol baj van, ahol megbomlik a teremtés rendje, ahol az életműködésben rendszerhibák, hiátusok lépnek fel, és az üres helyekre befészkeli magát az ismeretlen eredetű zavar. A Bábelgép lassan hömpölygő (novellának nevezett) elbeszélései gazdag fantáziával, elemi intellektuális erővel mutatják a sarkaiból kiforduló világot. MUSZG nagyon érzékeny az emberi természet nyomasztó sötétjére, az okolhatatlan kegyetlenségre, a mindent felfaló válságra, és ezeket a súlyos dolgokat könnyű kézzel tudja sorsokba, hangulatokba, plasztikus képekbe tölteni – egy David Lynch-be oltott Tarr Béla, ha élhetünk filmes analógiával. A Jezsibaba című írásában a szerző néhány falusi parasztbácsit állít elénk, akik egy este valami élőt találnak az ólban. Egyikük sem tudja, mi az, ki az a valaki, aki egyébként nő (melle van), és lélegzik, és különben nem árt senkinek. Csak tűrhetetlenül jelen van. Idegen. Végül (biztos, ami biztos) agyonverik, elássák. Aztán mennek dolgukra, mintha mi sem történt volna. Ez itt erős – nagyon.
Meg hát, szép, sok helyen. Például, ahogy égnek az egymásba nőtt városok, név szerint Debrah, Issos, Somorra. Ahogy a tizenkét éves Herva (sétálva át a lángoló mindenen) a leckeként feladott szonátát dúdolja, hogy ne féljen. Mennie kell a Mesterhez. Az órára igyekvő kislány képe a pusztuló világban – az olyan, mint egy álom. És akkor helyben is volnánk.
Szabó Tibor Benjámin