Disznó vallomások
(…) Egyes szám, első személyben van megírva minden történet – veszélyes, mert az olvasó hajlamos a szerzőt azonosítani a főszereplővel. Ám a kötetben több, egymástól merőben eltérő főszereplő jelenik meg újra meg újra. Világos: a narrátor nem szereplő. Vagy mégis? A kéttucatnyi szöveg elolvasása után történetenként garantáltan mást és mást fog gondolni az olvasó. Olykor csak „csúnya” szavakkal leírható gondolatokat…